Bevetetlenül - A méltóságteljes elmúlás intézményi lehetőségei

Az egészségügyi technológia fejlődése, valamint a társadalom elöregedése nem csak a nyugdíjrendszer fenntartható átalakításának, illetve az aktív idősödés előmozdításának szükségességét vetette fel, hanem jelentősen megváltoztatta az időskori elmúlás körülményeit is. A várható élettartam és az életminőség általános javulása ugyanis nem tüntethette el a halál szerepét az egyén életében, az időskori törékenység növekedésével egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az elmúlás és az eltávozás méltóságának kérdése. Miközben az Egészségügyi Világszervezet szerint minden korábbinál nagyobb számú ember szorul palliatív gondozásra (világszerte több mint 29 millió ember hal meg olyan megbetegedésben, ami indokolná a gondozás ezen módját), a magas minőségű szolgáltatáshoz való hozzáférés továbbra is korlátozott, esetleges (WHO 2014).

A gyógyíthatatlan betegek életkörülményeinek javítására és a méltóságteljes elhalálozás elősegítésére kialakított palliatív-hospice ellátás kapcsán továbbra is rengeteg a társadalmi előítélet, a kiterjedt szükségletek ellenére továbbra is a szociális és egészségügyi ellátórendszer mostohagyereke. A halállal való szembenézés tudati gátjai, a szolgáltatás szerepének passzív eutanáziával való összemosása, az orvosi szakma és a palliatív ellátás szemléletbeli (illetve hivatásbeli) különbségei, valamint a szociálpolitika produktív szemléletébe be nem illeszthető jellege mind-mind nehezítik a magyarországi rendszer kiépülését.

A palliatív ellátások szerepe messze túlmutat az egyéni élet végének megkönnyítésén, jelentős életminőségre gyakorolt hatása van, segíti az egészségügyi beavatkozások fejlesztését, valamint a szolgáltatást igénybe vevők és a családtagok elmúlással való megküzdését. Az ellátások szervezése komplex szakmaközi együttműködést igényel a szociális munkások, orvosok, pszichológusok, gyógytornászok, valamint a segítő önkéntesek között. A Magyar Hospice Alapítvány fenntarthatóságának veszélybe kerülésével az ellátórendszer 1991-ben létrejött alappillére került veszélybe. A palliatív-hospice szolgáltatások korlátozottsága azonban jóval túlmutat az Alapítvány most nyilvánosságot kapott válságán. A december 7-i Hilscher Szalonon erről lesz szó.