A súlyos betegség gyakran jár együtt agresszióval. A beteg ezzel a tehetetlenségét fejezi ki, hiszen sok mindenben korlátozva van. Szorong a jövője miatt és érzi a mi szorongásunkat is. Próbáljuk beleérezni magunkat a helyzetébe és kevésbé irányítgatni. Engedjük, hogy a szerettünk kifejezhesse negatív érzelmeit, haragját. Jó, ha a betegünk és mi is, megérezzük, hogy lehet haragudni, ha az ember tehetetlen, ez egy természetes emberi reakció. Fontos megértenünk, hogy a harag ilyenkor nem feltétlenül nekünk szól, hanem a helyzetnek. Idővel megnyugszik majd, ha érzi a türelmes, empatikus hozzáállásunkat. Sokszor maga a türelmes hallgatás, vagy a másik haragjának az elfogadása segít, enyhül a feszültség.

Az ápolás rendkívül kimerítő mind fizikailag, mind lelkileg. Nem tekinthető rossz embernek, aki kórházban szeretné elhelyezni a beteget. Azonban érdemes előtte elgondolkodni azon, hogy nem tud-e az otthoni ápolásba otthoni szakápolási vagy hospice szolgálatot bevonni. Ez nem oldja meg a 24 órás segítséget, de sok mindenben segítséget nyújthatnak az ápolók. ld. mohe.hu A hivatkozásra kattintva elhagyja a weboldalt illetve MHPE ellátáskereső oldalakat, ahol lakhely szerint kereshető az otthoni ellátás. Hasznos lehet ilyenkor megtudni, hogy a beteg mit szeretne. Előfordul, hogy a betegünk maga is nagyobb biztonságban érzi magát a kórházban, vagy éppen látja, hogy szerette túlterhelődik, és ezért neki van lelkifurdalása. Ilyen kimerítő helyzetben gyakran megjelenik a bűntudat érzése akkor is, ha lehetőségünkhöz mérten mindent megteszünk. Ha mindent megteszünk, ami otthon lehetséges, akkor is elfordul, hogy betegünknek speciálisabb segítségre van szüksége, amit kórházban kaphat meg.

A súlyos betegség gyakran jár együtt ilyen magatartással. A beteg ezzel a tehetetlenségét fejezi ki, hiszen sok mindenben korlátozva van. Szorong a jövője miatt és érzi a mi szorongásunkat is. Próbáljuk beleérezni magunkat a helyzetébe és nem megsértődni, türelmetlenkedni. Idővel megnyugszik majd, ha érzi a türelmes, empatikus hozzáállásunkat. Agresszióra semmiképp se reagáljon agresszióval!

Fontos megjegyezni, hogy minden eset egyedi. A súlyos betegségre adott lelki reakción túl a megváltozó magatartást egyéb betegség is okozhatja. Figyelje meg mindeközben a saját érzéseit is! Ha úgy érzi, hogy hozzátartozója igényei és reakciói meglehetősen szokatlanná váltak, túlzóak vagy nagyon ellentmondásosak, kérjen bátran objektív, külső szaksegítséget (orvostól/pszichiátertől, illetve pszichológustól/mentálhigiénés szakembertől) a helyzet átgondolt megítéléséhez. Ön ismeri legjobban szerettét, így látja, éppen lehet-e vele beszélni, vagy jobb megvárni az indulatkitörést, és nyugodtabb állapotban visszatérni a témára. Ha ilyen esetben visszatükrözi a másik érzéseit - úgy érzem, haragszol - vagy éppen visszajelzi, hogy ön mit érez - nagyon szomorú vagyok, mert úgy érzem, nem tudok jót tenni neked - hasznos lehet a beteg számára is, hiszen tehetetlen, beszűkült állapotában esetleg nem veszi észre, hogy megbánt másokat. Ennek a szelíd visszajelzése segít számára is felismerni, hogy más hogy van. A beteg továbbra is a család tagja, tehát jó, ha a figyelem oda-vissza irányul, így kevésbé szigetelődik el, ha azt érzi, vannak felé is - ésszerű - elvárások.

A hallás nagyon sokszor megmarad akkor is, amikor eszméletlennek tűnik a beteg vagy nem tud már válaszolni. Beszéljen hozzá, mondja el neki, amit szeretne!

A palliatív ellátás az életet fenyegető betegséggel küzdő betegek és a családok életminőségét javítja azzal, hogy a szenvedést megelőzi és enyhíti a fájdalmat és más tüneteket. A hospice pedig ennek ad keretet a megfelelő szervezeti formákkal (otthoni és intézményi ellátás), többféle felkészült szakemberrel (orvos, ápoló, gyógytornász, mentálhigiénés szakember stb.). A hospice ellátás a beteg számára térítésmentesen hozzáférhető, a társadalombiztosítás finanszírozza.

Próbáljon meg minél többet beszélgetni a hozzátartozójával. Néhány ötlet a beszélgetés elindítására: Mit gondolsz a betegségedről? Mit szeretnél, ha esetleg romlana az állapotod? Mitől félsz leginkább, ha a jövőben esetleg rosszabb egészségi állapotba kerülnél? Mi az, amiből erőt tudsz meríteni?

A daganatos betegség előrehaladott állapota együtt jár az étvágy elvesztésével. Ne erőltesse az evést! Az onkológus étvágyjavító gyógyszert vagy tápszert tud felírni ilyen esetben.

A hospice ellátás a beteg számára térítésmentesen hozzáférhető, a társadalombiztosítás finanszírozza.

A gyermekek lelkében nagyobb kárt okoz, ha eltiltjuk őket a haldokló hozzátartozótól. Ilyenkor felmerülhet bennük, hogy „ők okozták” a szerettük súlyos betegségét. A későbbi gyászfeldolgozás is sokkal könnyebb számukra, ha el tudnak tőle búcsúzni, még ha ez nem szavakban történik is. Semmiképpen sem mondjunk olyat a gyermeknek, hogy a beteg „elutazott”, „elment”.

A súlyos betegség személyiségváltozással járhat együtt. Egyrészt bizonyos daganatok és kezelések befolyásolhatják a beteg mentális állapotát, másrészt a súlyos betegség gyakran jár együtt támadó, agresszív magatartással. A beteg ezzel a tehetetlenségét fejezi ki, hiszen sok mindenben korlátozva van. Szorong a jövője miatt és érzi a mi szorongásunkat is. Próbáljuk beleérezni magunkat a helyzetébe és nem megsértődni, türelmetlenkedni. Idővel megnyugszik majd, ha érzi a türelmes, empatikus hozzáállásunkat. Ameddig lehetséges, engedjük őt dönteni a saját ügyeiben és ne gyámkodjunk felette.

Sajnos a betegség utolsó időszakában gyorsan romolhat a beteg állapota. Ez nem a hospice ellátás, hanem a betegség előrehaladásának függvénye.

Sajnos a betegség utolsó időszakában gyorsan romolhat a beteg állapota. Ez nem a hospice ellátás, hanem a betegség előrehaladásának függvénye. Ezt nehéz feldolgozni, elfogadni a hozzátartozónak. Továbbra is legyen sokat a beteg mellett, beszéljen hozzá.

A daganatos betegség előrehaladott állapota együtt jár az étvágy elvesztésével. Ne erőltesse az evést! Az onkológus étvágyjavító gyógyszert vagy tápszert tud felírni ilyen esetben. Emellett amennyiben az orvos szükségesnek tartja, otthoni körülmények között is kaphat infúziót a beteg.

Ezekben az esetekben a halál oka az elégtelen légvétel lesz, azonban a protokoll szerint alkalmazott gyógyszerek adása miatt nem fogja a beteg megélni a fulladás érzését.

A morfium okozhat zavartságot, lelassultságot, de ezt a betegség előrehaladása is okozhatja. A beteg nem kerül módosult tudatállapotba, ez nem olyan, mintha kábítószert használna. A morfium adagját a fájdalom erősödésével emelni kell vagy más jellegű szerekkel kombinálni a protokollok szerint.

Lehetőleg ne mondjon ilyet a betegnek, ha tudja, hogy nem fog meggyógyulni. Valószínűleg a beteg is tudja ezt. Inkább azt hangsúlyozza, hogy bármi történik, mindig mellette lesz.

Természetes módon, megnyugtató, kedves hangon beszéljen hozzá és érintse meg, fogja a kezét. Legyen vele minél többet, mert lehetnek tiszta pillanatai a betegnek.

A hospice-okban palliatív ellátást alkalmazunk, mely az életet fenyegető betegséggel küzdő betegek és a családok életminőségét javítja azzal, hogy a szenvedést megelőzi, enyhíti a fájdalmat és más tüneteket. Miután a betegség előrehaladott állapota miatt aktív kezelés már nem jön szóba - vagyis a betegség már nem gyógyítható - így a fenti célok teljesülése kerül ilyenkor előtérbe. A tünetek és kellemetlenségek hatékony csillapításával a beteg általános állapota akár fel is javulhat annyira, hogy haza tudjon menni. Természetesen minden eset egyedi és fontos megjegyezni, hogy gyakori problémának látjuk, hogy a betegek sok esetben túl későn kerülnek be a hospice ellátás rendszerébe.

Az ellátás a súlyos állapotú, végstádiumban lévő, elsősorban daganatos betegek számára elérhető segítség. A speciális szakellátás célja a betegek életminőségének javítása, szenvedéseik enyhítése, aktivitásuk támogatása, valamint a hozzátartozók segítése. Az ellátásba elsősorban azok a daganatos betegek kerülhetnek, akik terminális állapotban vannak, azaz a várható túlélési idejük kevesebb, mint 6-12 hónap. Az ellátást kérelmezheti a beteg, a hozzátartozó, a szakorvos és háziorvos egyaránt.

A hospice ellátás - mint speciális szakellátás - meghatározott szakmai minimumfeltételeknek kell, hogy megfeleljen. Az ellátás során a beteget orvos (palliatív orvos/palliatív jártasságú szakorvos), szakápoló/ápoló, gyógytornász/fizioterapeuta, pszichológus/mentálhigiénikus, szociális munkás, dietetikus, koordinátor munkatársak segítik. Ezen felül a hospice-ban a munkát önkéntes munkatársak, illetve lelkészek is segíthetik.

A fájdalomcsillapítás beállítása orvosi feladat. Ez ügyben a beteg háziorvosához, kezelőorvosához fordulhat segítségért. Amennyiben hospice ellátást vesznek igénybe forduljon a hospice szolgálat/osztály orvosához.

Amennyiben ezt tapasztalja, feltétlen jelezzék a beteg orvosának. A fájdalomcsillapítás beállítása orvosi feladat. Ez ügyben a beteg háziorvosához, kezelőorvosához fordulhatnak segítségért. Amennyiben hospice ellátást vesznek igénybe forduljanak a hospice szolgálat/osztály orvosához.

Mindenképp kérjenek orvosi segítséget ilyen helyzetben, nem szabad tűrni vagy hagyni a szenvedést! A legfontosabb ilyenkor az, hogy a fájdalom és egyéb kellemetlen tünetek minél hatékonyabban csillapításra kerülhessenek. A fájdalomcsillapítás szakszerűen történik és minden körülmények között orvosi feladatkörbe tartozik. Olyan meghatározott protokoll mentén zajlik, ami a fájdalom mértékéhez igazodik. Tehát például morfiumtartalmú gyógyszer adása is kizárólag indokolt esetben történik. A morfium okozhat zavartságot, lelassultságot, de ezt maga a betegség előrehaladása is okozhatja. A beteg nem kerül módosult tudatállapotba, ez nem olyan, mintha kábítószert használna. A morfium adagját a fájdalom erősödésével emelni kell vagy más jellegű szerekkel kombinálni a protokollok szerint.

Szerettünk súlyos betegsége nemcsak magát a beteget, hanem az egész családját, környezetét mélyen érinti és minden érintettre hatással van. A súlyos betegség, a halál közelsége Önt is felkavarhatja, ellentmondásos, nehéz érzéseket okozva ezzel, hiszen ilyenkor óhatatlanul a saját halandóságunkkal is szembesülünk. A beteg által megélt lélektani fázisokon a hozzátartozók is átmehetnek, sokszor nem pont ugyanúgy és ugyanakkor mint a beteg, mely szintén okozhat kommunikációs nehézségeket. Önben is felmerülhetnek spiritualitással összefüggő kérdések, amik vallási nézettől függetlenek. A bizonytalanság, a veszteségek, a gyász, a betegség okozta nehézségek kísérése mind-mind olyan témák, amikkel bátran fordulhat lelki segítőkhöz: pszichológushoz, lelkészhez, mentálhigiénés szakemberhez, szükség esetén pszichiáterhez (a felsorolt szakemberek közül ő írhat fel gyógyszert, amennyiben az szükséges). Ne feledje, hogy a beteg szempontjai mellett az Ön érzései is ugyanolyan fontosak! Ne féljen segítséget kérni!

A számunkra fontos személyek ápolása, kísérése a haldoklásuk során egy nagyon nehéz, embert próbáló feladat, azok számára is, akik rendkívüli szeretettel, alázattal és elszántsággal állnak hozzá. Teljesen természetes, hogyha testileg-lelkileg elfáradt ebben. Ha ez ráadásul halmozódó nehézségként, többszörös veszteségélmények mentén jelentkezik, a helyzet még sokkal súlyosabbá válik. Hajlamosak vagyunk egy ilyen helyzetben csak a betegekre, az ő helyzetükre fókuszálni, hiszen ők vannak - látszólag - a legelesettebb állapotban, nekik van szükségük a leginkább segítségre. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy a hozzátartozók is rendkívüli módon megterhelődnek egy ilyen helyzetben és az ő hogylétük sem kevésbé fontos, mint az érintett betegeké. A saját magunkról való öngondoskodás ugyanilyen fontos és semmiképpen sem önzés! Egy ilyen helyzetben azt a szempontot is érdemes mindig átgondolni, hogy az valóban a beteg érdekét szolgálja-e, ha - megfelelni akarván például kimondott/kimondatlan társadalmi elvárásoknak - mindenáron otthon tartják, akkor is, ha ebbe már akár az egész környezet belebetegedett... Ezekben az esetekben mindenképpen megfontolásra érdemes, hogy a beteg ápolása intézményes keretek között folytatódjék, hozzátéve, hogy ez senkinek sem a hibája! Természetesen, egy intézménybe történő állandó bejárás, a beteggel történő ottani törődés is válhat kimerítővé. Bármely eset álljon is fent, nem győzzük hangsúlyozni az öngondoskodás fontosságát és a terhek észszerű megosztását a lehetőségekhez mérten.

A kérdés ilyenkor sosem egyszerű, de ha agyi történés és ebből adódó hullámzó tudatállapot is van a háttérben ez még nehezebbé teszi ezt a helyzetet, mert kétséges, hogy bármit is mondanak neki, abból mennyit ért meg, hogyan fordítja le magában a hallottakat, illetve mennyire jegyzi meg vagy adott esetben mennyire válik tőle nyugtalanná. Álláspontunk szerint amíg nem konkretizálódik az elhelyezése, ne említsék neki ezt a lehetőséget, csak ha már valóban aktuális lesz és konkrét intézmény, konkrét felvételi dátumának birtokában vannak. Felesleges addig is frusztrálni ezzel, hiszen addig még bármi, előre nem látható fejlemény is történhet. Ha a közlés aktuálissá válik, érdemes nagyon tapintatosan beszélni erről vele, figyelemmel azokra az időpillanatokra, amikor az állapotához képest stabilnak tűnik úgy a mentális, mint a lelkiállapota. Semmiképp ne akkorra időzítsék az erről történő beszélgetést, ha láthatóan nagyon zavart vagy esetleg ingerült. Érdemes lehet a biztonságérzetére törekedni, tehát figyelni és vele is egyeztetni, hogy melyek azok a nagyon kínzó tünetei, amelyeket csak intézeti keretek között lehet kezelni és ezzel megpróbálni érvelni. Hiszen, az neki is érdeke, hogy ne fájjon/ne féljen/ne szenvedjen az ilyen-olyan változatos panaszoktól. Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy semmiképp sem fogják magára hagyni és minden nap látogatják majd, beviszik számára az otthont, de így tud olyan környezetben lenni, ahol a panaszaira olyan szakszerű segítséget kaphat, ami otthoni környezetben már nem biztosítható. Fentieken túl hangsúlyozzuk, hogy - a betegjogi szempontokat figyelembe véve - amennyiben a beteg cselekvőképes személy, elsősorban az ő döntése kell hogy legyen az intézményi segítség igénybevétele.

A fájdalomcsillapítás és gyógyszerbeállítás szigorú előírások szerint meghatározott és minden esetben orvosi feladat otthoni, valamint fekvő gyógyintézeti formában is. Kérdésére konkrét válasz a beteggel majdan foglalkozó orvos által lesz adható, a beteg konkrét esetének, valamint a felmerülő ellátási igényeinek az ismeretében. Az otthoni ellátásra vonatkozó általános kérdésekben az otthoni hospice ellátók tudnak bővebb felvilágosítást adni.

Ha az otthoni ellátást meg tudják oldani (otthoni hospice-szal, illetve egyéb segítséggel) és nem áll fenn olyan körülmény, ami feltétlenül indokolná a kórházi ellátást, akkor otthon is lehet maradni (a betegek legnagyobb többsége maga is inkább ezt szeretné, hogyha lehetséges, akkor a saját környezetében maradhasson). Ha kezelhetetlenné váló panaszok (pl. kontrollálhatatlan fájdalom, amit nem sikerül otthoni körülmények közt csillapítani) lépnek fel, az indokolhatja viszont a kórházi felvételt. Viszont mivel a betegfelvétel előre egyeztetett időpontban tud csak történni, ha a tünetek sűrűsödnek, nem érdemes az utolsó pillanatig várni az előjegyzési kérelemmel, a várólistákra tekintettel. Hirtelen fellépő, riasztó tünetek esetén az orvosi ügyeletet, illetve a mentőket tudják hívni.

Ha a beteg előjegyzésre került és konkrét időpont birtokában vannak a felvételre, amennyiben a beteg van olyan állapotban, Ön is beviheti a kórházba. De inkább magánmentő igénybevételét szoktuk javasolni, mivel ők szakszerűen tudják beszállítani a beteget és időpontra rendelhetők. Azt mindenképp jelezni kell feléjük, hogyha fekve szállítást, illetve oxigént igényel a beteg, mivel olyan autót küldenek ez esetben, ami e feltételeknek megfelel. Ennek van költsége, mely a mentősökkel rendezhető.