Tisztelt Konferencia!
Olyan emberek tanácskozását köszöntöm, akik az életüket tették fel arra, hogy mindenki élete az utolsó pillanatokban is teljes, és emberhez méltó maradjon. Civilizációnk a születést, de sokkal inkább a halált kiszakította természetes, családi és közösségi összefüggéséből. A halállal szemben a társadalom tanácstalanná vált, s a haldoklót a kórtermek zárt ajtói mögé száműzte. Önök abban segítenek, hogy a haldokló visszaszerezze méltóságát, és az élete végén is átélhesse az élet végtelenül értékes voltát. S ahogy a haldokló izolálását megszüntetik, ugyanígy a hozzátartozókat sem hagyják magukra, hanem segítik a haldoklóhoz való elfogadó és együttérző kapcsolat megtalálásában, majd a gyász időszakában.
Magyarországon alig több mint egy évtizede, de a világ többi országában sem sokkal korábban civil kezdeményezések hívták fel a figyelmet a palliatív ellátás jelentőségére, és építették ki annak intézményeit. Ez a folyamat összhangban van az alapvető emberi jogok megnövekedett szerepével korunkban. Minden emberi jog alapja az élethez és az emberi méltósághoz való jog, amelyek elválaszthatatlanul összeforrnak egymással. Ebből a szempontból, amikor a hospice-mozgalom keretében a halál újra az élet természetes részévé válik, e két alapvető és összetartozó alapjog ismét együttesen érvényesül.
A fejlett társadalmak kivétel nélkül rohamosan öregednek, ennek következményeként - az egészségügyi kiadások, és az ellátandók számának növekedése miatt - az egészségügyi ellátórendszerek egyre nehezebben képesek ellátni feladataikat, különösen ami a gyógyítás emberi oldalát illeti. A rendkívüli fájdalmakat elszenvedő, főleg daganatos betegek fájdalmait úgy kell csökkenteni, hogy szellemi képességeik teljes tudatában maradjanak. A haldoklókat sem szabad problémaként
tekinteni, hiszen ezt megérzik.
A család visszahúzódására, az ápoló intézmények túlterheltségére, a haldoklók helytelen kórházi ellátására válaszként ma már minden európai országban jelen van, illetve fejlődik a palliatív ellátás. Két évtized alatt egy új ellátási struktúra létesült. A hospice valóban menedékhely
, mert biztosítja a haldokló betegek gondozásának máshol hiányzó feltételeit: a helyet, az időt és a kompetenciát.
Ezzel kapcsolatban köszönettel emlékezem meg azokról a szakemberekről, akik rendkívül alapos szakmai felkészültséggel, egymással is együttműködve, és teljes emberi odaadással végzik ezt a feladatot. Köszönöm az orvosoknak, ápolóknak, pszichológusoknak, gyógytornászoknak, lelkészeknek, szociális munkásoknak és a többi szakembernek, de ugyanígy az önkéntes segítőknek is, akik nélkül a rendszer nem működhetne. Mélységesen egyetértek azzal a meggyőződésükkel, hogy az élet utolsó szakasza is lehet tartalmas és intenzív, hiszen mindenkinek csak egy élete van, és csak ebben az egyetlen életben lehet eljutni az élet értelmének beteljesítésére; s ezt megérteni sohasem késő.
Aki megismeri a hospice-mozgalmat, annak nyilvánvalóvá válik, hogy az a gondoskodás, az a szeretet, amit ezek a betegek és haldoklók igényelnek, és megkapnak a palliatív ellátási rendszerben, pótolhatatlan érték az egész társadalom számára. Sőt, a társadalomnak is alapvető érdeke, s rá van szorulva, hogy rendezze a halálhoz való viszonyát.
Ehhez a munkához és mindezen értékek képviseletéhez kívánok az Európai Palliatív Szövetség jubileumi 10. kongresszusa valamennyi résztvevőjének töretlen lelki erőt és kitartást.