Hospice dal

Váratlan zökkenő, éppen egy gondolat közepén,
nem érzi, nem látja, nem hallja senki, csak Te, meg én,
szemedben, rémem a rém,
rám számol tízet a tény,
Jöjj velem utolsó sétán,
a méltóság mezején.

Megállt a csontgolyó, életünk szerencse-kerekén,
igaz, még pörög, de látjuk a számon, hogy az enyém,
lassulva perdül elém,
hidegen tekint felém,
Ne hagyj el utolsó sétán

a méltóság mezején.

Segíts, hogy még egyszer alhassak hegycsúcsok tetején,
segíts, hogy ne dőljek romokba, mindjárt az elején,
segíts, hogy higgyen az én,
segíts, hogy lásson a fény,
Segíts az utolsó sétán

a méltóság mezején.

Eljöttem, elmegyek, egyszerű egyveleg, ne remélj,
kaptalak társamul, s társadul kaptál, hogy velem élj,
gyémántod karcolt belém,
s benned is örök az én,
Ne hagyj el utolsó sétán
a méltóság mezején.

Vivát Bacchus Együttes