Jogi, finanszírozási, szakmai és strukturális fejlesztésekre is szükség van az otthoni szakellátásban. Többek között ez is elhangzott a HAOSZ legutóbbi konferenciáján Balatonalmádiban, a Magyar Otthonápolási és Hospice Egyesület képviseletében.
Karliné Tekler Judit, a SM09-HEP-PC2 kódszámú „Integrált palliatív ellátási egységek minőségbiztosítása” című programkomponens szakértője, az „Otthoni szakellátás a végeken” című előadásában felidézte, 1994-ben modellkísérlet formájában került bevezetésre a kórházi ellátást kiváltó, illetve lerövidítő otthoni szakápolás, majd 1996-tól társadalombiztosítási finanszírozással az egészségügy legfiatalabb területeként indult el Magyarországon. Mint elmondta, az elmúlt 30 év többször is az ágazat túléléséről szólt, napjainkban is komoly kihívásokkal kerülnek szembe.
Karliné Tekler Judit előadásában bemutatta az otthoni szakápolás és hospice ellátás nehézségeit és az előre mutató fejlesztési lehetőségeket. Mint elmondta, a szabályozás megújítása mellett a szakmai minimumfeltételek korszerűsítése, a finanszírozási keretszabályok racionalizálása, tisztázott kompetenciák, bejáratott betegút rendszer, az alapellátást segítő, tehermentesítő feladatok delegálása is szükségszerűvé vált. A pályázati lehetőségek és az eszközpark fejlesztése mellett az EESZT-hez való csatlakozás, valamint a Telemedicina alkalmazása is időszerű az otthoni szakellátásban.