Ferdinandy Nóra · gyógytornász
Magyar Hospice Alapítvány
A Magyar Hospice-Palliatív Egyesület pályázati támogatottjának beszámolója az EAPC bécsi kongresszusáról
2009. május 7 - 10.
Az Európai Palliatív Ellátási Szövetség (EAPC) Bécsben rendezte meg 11. Kongresszusát 2009. május 7. és 10. között.
Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Magyar Hospice Palliatív Egyesület által kiírt pályázat révén részt vehettem ezen a magas szintű Kongresszuson és ezúton köszönöm a vezetőség tagjainak az előre megszavazott bizalmat és lehetőséget.
A Kongresszus első napjára szervezték - még a megnyitó ceremónia előtt, melyen személyesen a svéd királynő is megjelent - a számomra legfontosabb gyógytornász előkonferenciát, melyen Európa különböző országaiból, hospice-palliatív területen dolgozó gyógytornászok vettek részt. Az előadók magas színvonalú szakmai előadásokat tartottak a kb. 80 fős közönség előtt.
Jenny Taylor, a St. Christopher’s Hospice gyógytornásza a Nehézlégzés és a félelem
c. előadásában kiemelte, hogy a nehézlégzés hátterében nem feltétlenül légzőszervi és funkcionális problémák állnak. Fontos figyelnünk az érzelmi problémákra, a szorongásra, félelemre, pánikra.
Unni Vidvei Nygaarg norvég gyógytornász egy fizikai gyakorlatprogramot ismertetett. A folyamatos, véletlenszerűen kontrolált tanulmány célja, hogy megvizsgálják a fizikai gyakorlatok hatását a fáradtságra (FQ), az életminőségre (QOL) és a fizikai állóképességre palliatív terápiában részesülő daganatos betegeknél és egy kontroll csoportnál.
Jacok Van den Broek holland gyógytornász a TENS készülék jelentőségéről beszélt a neuropathiás fájdalom csökkentésére, a palliatív ápolás területén.
Peter Nieland német gyógytornász fej nyiroködémával küzdő betegek terápiájáról tartott előadást. A kézi nyirokdrenázs, az óvatos nyakmasszázs - melyet finom, lágy tornagyakorlatokkal kombinál - segített az ödéma csökkentésében. A legtöbb esetben a fájdalom is csökkent.
Paul Kazunari Abe japán gyógytornász poszter prezentációt tartott az országában folyó aktuális palliatív rehabilitációról.
Rainer Simader osztrák gyógytornász - aki az előkonferencia főszervezője is volt - palliatív területen dolgozó gyógytornászok számára tervezett prosztgraduális oktatási és képzési programról tartott előadást, mely első lépésben a német nyelvterületű európai országokra fókuszált. Ausztriában, Németországban és Svájcban indult a program, de második lépésben, Londonban, a St Christopher’s Hospice-ban is szeretnék alkalmazni.
A kerekasztal beszélgetés fő kérdése a gyógytorna megfelelő idejéről
szólt.
Is there a Too Late
? Van, amikor már túl késő? A válasz mindenki számára egyértelmű volt, hogy a gyógytornász céljai folyamatosan, a betegség előrehaladtával változnak, de mindvégig elérhetőek és reálisak kell, hogy maradjanak.
A második napon más szakmák képviselőinek is lehetősége nyílt megismerkedni gyógytornászi munkával.(Meet the Expert
)
Az EAPC közgyűlésre a fárasztó nap végén került sor, de örömmel hallgattuk, hogy a jövőre vonatkozó céloknál, a kiemelt figyelmet igénylő területek közé sorolták a gyógytornát.
A Kongresszus további napjain nagyon nehéz volt választani a programok közül, mivel egyszerre több színvonalas szekciót is tartottak.
Az oktatásról szóló szekcióban dr Jennifer Todd (The Princess Alice Hospice-ból) előadása fogott meg leginkább. A program lényege, hogy orvostanhallgatók, nővér és gyógytornászhallgatók 3 hétig ugyanazzal a 7 beteggel foglalkoztak, egymás munkáját is elvégezve.
A diákokkal folyamatosan megbeszéléseket és szupervíziókat tartottak. A tanulmányból azt a következtetést vonták le, hogy egy hospice palliatív fekvőbeteg részleg is jelentősen hozzájárulhat különböző szakemberek képzéséhez.
Érdekesek voltak számomra a gyermek palliatív ellátásról szóló előadások is, melyek azt hiszem mindenki számára szívszorongatóbbak. Az előadók fontosnak tartották az összefogást és felnőtt és gyermek palliatív ellátást végző szakemberek között.
Az OPCARE 9 program 9 országban mérte fel (fontos érintettek: orvosok, nővérek pszichológusok... segítségével), hogy szerintük melyek a legfontosabb élet végi döntések. Ezek a fontos döntések 12 kategóriába lettek sorolva, melyekből 4 majdnem 2/3-át teszik ki e döntéseknek. Ezek az élethosszabbító orvosi kezelések, a halál helyszíne, a tüneti kezelés, az információ és kommunikáció. Nemzetközileg is nagy az egyetértés ezen életvégi döntések fontosságáról. Ezek a tapasztalatok nagyszerű alapot adnak arra, hogy részleteiben tovább vizsgálják e döntéseket.
Az előadásokon kívül a 4 nap alatt lehetőség nyílt 800 poszter megtekintésére, találkozni különböző hospice szervezetek képviselőivel.
A rendezvény szponzorai, kiállítói gyógyászati segédeszközöket, fájdalomcsillapítókat, emésztési problémákat kezelő gyógyszereket mutattak be.
Tapasztalataimat és élményeimet a közeljövőben, a 2009 szeptemberében megrendezendő, Magyar Gyógytornász Társaság VII. Kongresszusán szeretném megosztani a résztvevőkkel.